Elcsábulva

Tegnap fergeteges bevásárlást folytattam a Müllerben: bal karomon az amúgy bőröndnek is beillő retikülöm, kezemben a telefon, mivel közben végig Anyával beszélgettem, jobb kezemben pedig a bevásárló kosár, amibe különleges tehetséggel pakoltam - vagy épp ejtettem - bele a harmadik vagy valahányadik kezemmel a vásárfiát. Aztán persze, mint rendesen megint a fonalas polc előtt kötöttem ki...

Nem szokásom a Müllerben fonalat venni, mivel azt vallom, hogy sok más helyen sok-sok sokkal szebb és jobb fonal is van. Ráadásul olcsóbban. Nem mondom, hogy nagyon drága lenne ez a lelőhely, de már megfigyeltem, hogy rendre 1 típus van szezonálisan, amit brutálisan leáraznak, a többi viszont drágább a normál fonalbolti áraknál.

Tegnap mégis lecövekeltem az Eldorado fonalaknál. Mama már többször készített belőlük terítőt, de ő a vékonyabb fonalakat kedveli. Viszont ez a világosabb mustár (mivel természetes fényben az lenne) és a smaragdzöld magával ragadott. Külön-külön is, de együtt... Így hát megvettem :-)

Hazaérve már csak egy kérdés volt hátra: mi legyen belőlük? Nem is kellett sokáig keresnem, ráleltem ERRE a mintára. Angolul van, de rajz is van hozzá, ingyenes, így teljesen jó ötletnek bizonyult. Egyet már ki is próbáltam, ilyen lett:

Nem tudom még, hogy mi lesz a történet vége, talán horgolok még pár virágot, és összeöltöm őket kendőnek. De egyelőre nem is ez a lényeg, hanem a színek összhatás. Azt hiszem, odavagyok! :-)

Leányka