Emlékeztek a
Facebookra feltöltött múlt heti képre? Bizony, elég jól betáraztam a gombolyagokból. Azóta már több projekt is folyamatban van, aminek Balázs nem örül túlságosan, mert a lakás minden pontján csak kötő- és horgolótűk hevernek, de Anya szerint nincs oka az aggodalomra, ez a világ legtermészetesebb dolga :-) Minél több terv, annál nagyobb boldogság - ennyire egyszerű.
Szóval a várva várt pólófonalak. Főleg az a frottír, amiből nem is készülhet más, csak kádkilépő! Nem is tagadom: úgy vártam már, mint a Messiást. Másfelől is mérföldkő volt ez nekem, mert sosem rendeltem még PickPack pontos átvételre fonalat, így aztán olyan büszkén csaptam a Blaha Lujza téren a hónom alá a nevemmel jelzett dobozt, hogy azt bárki megcsodálhatta volna :-)
No, de kanyarodjunk vissza: a várva várt pólófonalak. Nézegettem, simogattam, fotózgattam őket, aztán szépen ki is bontottam. A frottírt is. 7-es tű, épp van itthon, szuper, már kezdhetjük is. Jó előre kinéztem egy horgolt mintát, így már készültek is a láncszemek.
 |
| Forrás: www.ravelry.com |
... És ekkor jött, amire végképp nem számítottam. A frottír apró bolyhos kis szálaiba minden öltésnél beleakadt a horgolótűm. Nem horgolok szorosan, sőt, inkább lazán, de ez nagyon nem akart menni. Nem tartom magam kezdőnek, de még ha az lennék, akkor is... A szemeket pedig egyáltalán nem láttam. Annyira elkeseredtem, hogy napokig rá se néztem az új fonalaimra. Talán már Ti is éreztetek hasonlót - egyszerűen rémes! Várod, nézegeted, simogatod... és nem.
Majdnem egy hétig tartott míg újra rávettem magam, és szembenéztem a frottír gombolyagommal, viszont immár kötőtűvel felvértezve. Egy újabb minta, és mehet a második kör.
 |
| Forrás: www.ravelry.com |
Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de ekkora különbséget nem tapasztaltam még egy fonal horgolása és kötése között. Kötni egyszerűen álom. Annyira beleszeretettem (újfent), hogy alig akartam letenni tegnap éjjel :-) Így ma újra jött a fotózás, és már kötöm is tovább, hogy mihamarabb megmutathassam Nektek is a kész kádkilépőt.
Hogy végezetül mit mondanék a frottír fonalról és magamról? Imádom! Kötni. :-) És Nektek is csak ajánlani tudom!!
Leányka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése